Herman Koch: A vacsora című könyve.

Matróz, manöken, klumpa, jacht – pár példa arra, hogy a magyar nyelvben is vannak holland eredetű jövevényszavaink. Hogy klasszikust idézzek: mit kaptunk mi a hollandoktól a jövevényszavainkon kívül? Például a sajtot, ami számomra a legfontosabb. Biztos nagyon sok szubjektív dolgot fel tudnék még sorolni, de csak annyit mondanék, hogy mindenki menjen el, nézze meg az országot, ne elégedjék meg a Wikipédia leírásával. De ne hagyd otthon az esernyődet, gumicsizmádat!

Maurice Druon: Az elátkozott királyok (hétkötetes történelmi regénysorozat)

„Ez az eredeti Trónok harca.” (George R. R. Martin)

Azt hiszem, Franciaországot nem kell bemutatnom, mindenki ismeri. Én nem különösen kedvelem, nekem a franciák túlságosan fennhordják az orrukat, és felszínesek. Ugyanakkor van pár dolog, amivel nagyon tudok azonosulni: például ilyen a kávéházi reggelizés. Hogy mindig stílusosan vannak felöltözve. Versailles-i pompát. Viszont meglepett, hogy az országnak nincs címere.

Daína Chaviano: Az örök szerelem szigete című könyve.

A kubai írónő könyvét a véletlen sodorta utamba. Először angol, majd magyar nyelven is elolvastam. De mielőtt elmerülnénk a könyv varázslatos világában, ismerkedjünk meg az írónő szülőhazájával.

Kuba, - avagy - hivatalosan a Kubai Köztársaság

Egy karibi szigetországhoz tartozik. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista állama. Kuba államformája: de facto kommunista pártállam, de iure – a hatályos kubai alkotmány szerint – „független és szuverén szocialista munkásállam, egységes és demokratikus köztársaság formájában megszervezve”.

Enid Blyton: Five go adventuring again című könyve.

Az író Enid Blyton leginkább gyermekkönyvei és ifjúsági regényei révén vált ismertté. Összesen hétszáznál is több könyv és tízezernél is több novella fűződik a nevéhez. Tőle származik továbbá az az ötlet is, hogy a könyvek hátoldalán helyezzenek el képeket, és így csináljanak kedvet a mű megvásárlásához. Tizennégy éves korában kezdett írni. Első könyve, a Child Whispers 1922-ben jelent meg. Utolsó regénye 1964-ben látta meg a napvilágot. 1968. november 28-án szívinfarktusban hunyt el.

Delphine Minouri - Nudzsúd Ali: Nudzsúd vagyok, 10 éves, elvált asszony című könyve.

Azért esett a választásom erre az országra, mert érdekel az arab kultúra, az európaihoz képest misztikusabb, fülledtebb, tömjénszagúbb, a viszontagságai ellenére is mesésebb; bár ez a könyvben szereplő történet nem éppen mesés.

Három hónapja olvastam a könyvet, de csak mostanra érett meg bennem, hogy írni is tudok róla. Nehéz téma, és annak, aki érzelmesebb típus, nyomasztó is. Bár már az elején tudni lehet, hogy a vége pozitív kimenetelű lesz mégis egy kellemetlen feszültség volt bennem végig olvasás közben. Az ember a gyerekházasságok témájával általában nem foglalkozik, hallunk róla, kellemetlen, és inkább elolvasunk egy cikket cuki kismacskákról, mert attól egyből jobban érezzük magunkat. Nekem döbbenet, hogy a mai világban a nők és gyermekek még mindig ilyen kiszolgáltatott helyzetben élnek.

Sota Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag című könyve.

Rusztaveli eposza nem könnyű olvasmány, viszont a klasszikus irodalom és a művészetek kedvelői örömmel fogják kézbe venni; verssorai között morális tanulság rejlik és esztétikailag is élményt nyújt.

A kerettörténetet – a haldokló király lánya megkéri szerelmét, hogy kutassa fel a bús tigrisbőrös lovagot apjának – számos élettörténet és mese gazdagítja, amelyek végül valamilyen módon mind egymáshoz kapcsolódnak, akárcsak a főhősök sorsa. Rusztaveli műve a barátság, hűség és szerelem himnusza, mely nem nélkülöz mesés elemeket és izgalmakat – vajon mi bántja a lovagot? Lesz/lehet női uralkodója Arábiának? Ki nem éli túl a küzdelmeket?