Domitila Barrios de Chungara: Let Me Speak! című könyve.

A kihívás során másodikként olvasott könyvemmel ezennel több mint 10 000 km-re repültem gondolatban, a dél-amerikai Bolíviába. Mindig is érdekelt ez az ország, hiszen egy nagyon jó barátom innen származik, és már számos alkalommal csodálhattam meg az általa készített fényképeket. A könyvet is ő ajánlotta és rögtön lázba hozott, hiszen egy igaz történetet mindig nagyobb izgalommal vár az ember, mint egy kitalált regényt.  És meg kell hogy valljam, nem csalódtam. Életem egyik leglebilincselőbb olvasmánya.

Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (Bataille pour un paradis) című könyve.

Előhang:

A könyvkihívásban soha nem esett volna Afrikára a választásom, mert előítéletek élnek bennem. Az első asszociációm ez: vízhiány, szegénység, éhezés, AIDS és malária. Ám mint kései jelentkezőnek, nekem „már csak Afrika maradt…”

A három magyarra fordított könyvet a Szabó Ervin könyvtár két fiókkönyvtárából sikerült beszereznem. Találomra választottam ki az elsőt, Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (eredeti nyelven: Bataille pour un paradis) című munkáját, és szinte azonnal magával ragadott a természeti leírásokban, valamint a helyi állatvilág bemutatásában bővelkedő kötet.

Vaddey Ratner: In the Shadow of the Banyan című könyve.

Kambodzsa délkelet-ázsiai ország, Thaiföld és Vietnam között helyezkedik el. Mind önmagában, mind a szomszédos országokkal együtt egy körút keretében közkedvelt turistacélpontnak számít az egzotikus utazások kedvelői körében. Legismertebb látnivalója Angkor Wat. Aki járt már Kambodzsában, bizonyára valamennyire tisztában van a történelmével is, és hallott a 70-es években végbement népirtásról, hiszen az európai holokauszthoz hasonlóan ennek is számos emléket állítottak. Na de aki nem járt még ott, mit tud erről az országról? Európán már 1848-ban végigsöpört a forradalom, a második világháború után kezdtek terjedni a kommunista eszmék, de mi van Ázsiával? Az én történelmi ismereteim kimerültek abban, amit a gimnáziumban tanultunk, és egész eddig egyáltalán nem foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon hogyan fejlődtek Délkelet-Ázsia társadalmai.

Sergio Álvarez Guarín: 35 halott (35 muertos) című könyve.

A kötet kiválasztásában szerepet játszott, hogy spanyolos lévén nagyon érdekel Latin-Amerika is. Már a kihívás elején rábukkantam a könyvre, mert kíváncsi voltam, García Márquez összes műve után mit nyújthat még egy kolumbiai történet.

„Kolumbia a kellemetlen meglepetések hazája.“

Remélem, van köztetek olyan, aki már járt Kolumbiában, és könnyedén rácáfol erre a regényből vett idézetre.

Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet című könyve.

A nyáron rátaláltam erre a kihívásra, és úgy éreztem, mintha rám szabták volna. A könyvespolcaimon sorakozó könyvek között képviselteti magát szinte minden stílus, kor, kategória, de legfeljebb talán tíz különböző ország. A kihívástól megkaptam a szükséges motivációt, hogy új írókat ismerjek meg olyan országokból, melyeknek a kultúráját és történelmét csak felületesen vagy egyáltalán nem ismerem. A választásom két másik ország mellett Írországra esett.

Március 30-án Budapesten ismét megrendezik az irodalom éjszakáját, ami formabontó stílusban hozza közelebb a világirodalmat a nagyközönséghez. Nyilvános felolvasásokon vehetsz részt különböző attraktív vagy egyébként nem látogatható helyszíneken.

Idén 22 ország irodalmát ismerheted meg Ausztriától-Törökországig. 22 helyszínen, 22 kiváló művész fog felolvasni az érdeklődőknek.

Nihal De Silva: The Road from Elephant Pass című könyve.

Nem ez az eredeti címe a könyvnek, amit olvastam, de annyira jellemző erre a történetre is, hogy kézenfekvőnek látszott ezt a címet adni ennek a kis írásnak. Srí Lankán élő ismerősöm, Chandi ajánlotta nekem azt a könyvet, melyről most beszámolok. De mielőtt belefognék, lássuk az országot, ahol a szerző született, s ahol maga a történet játszódik!

M. L. Stedman: Fény az óceán felett című könyve.

Ha az ember elveszíti a feleségét özvegy lesz, ha a szülőjét, árva, ha a gyerekét… arra nincsen szavunk. A történet egy asszony veszteségével kezdődik, egy meg nem született kis élettel és miközben fájdalmát még feldolgozni sem volt ideje, a szél hangja gyereksírást hoz felé. Egy szigeten, ahol csak ketten élnek férjével, távol mindenkitől. Egy szigeten, ahol egész világukat egy világítótorony köré építették fel az 1900-as évek elején Ausztráliában.

Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban (Reading Lolita in Tehran) című könyve.

Képzeld el, hogy az 1970-es évek végén, frissen diplomázott egyetemi professzorként visszatérsz Iránba! Ártatlan hippiálmoktól telve te is támogatod, hogy Mohamed Reza Pahlavi diktatórikus, szabadságjogokat tipró uralmának véget kell vetni. 

Azonban hirtelen arra ébredsz, hogy egy újabb diktatúra vette át a hatalmat, az iszlám vallás végletekig kiforgatott, eltorzított köpenye mögé rejtőzve. 

Bart Moeyaert: Broere című könyve.

Belgium számomra az örök szerelem, a második otthonom, ahol az unokatestvéreim és azok gyerekei élnek, ahová még az átkosban is kimehettünk a családi kötelék miatt, és akik miatt beszélek flamandul és hollandul. 

Belgium sok mindent adott nem csak nekünk, hanem a világnak is: a csipkét, a sült krumplit. Brüsszel pedig Európa központja.