Meelis Friedenthal: Méhek című könyve.

A könyv, amit a helyi könyvtárban ajánlottak, Meelis Friedenthal észt író második regénye, melynek a Méhek címet adta, és amely 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Az író hazája Észtország, egy észak-európai állam, amely a Balti-tenger keleti partján fekszik. A mai Észtország területe volt Európának az a sarka, amely a legkésőbb vette fel a kereszténységet. 1193-ban III. Celesztin pápa toborzott kereszteseket a pogányok megszelídítésére. Ötszáz évvel később, 1625-ben Észtország teljes szárazföldi területe svéd birtok lett, majd a nagy északi háború következtében Oroszországhoz került. Háromszáz évvel később az észtek sorsa 1939 augusztusában teljesedett be, amikor Sztálin és Hitler egyezményt kötött Kelet-Európa érdekszférák szerinti felosztásáról a Molotov–Ribbentrop-paktumban és annak titkos záradékában.

Nodar Dumbadze: Ne félj, mama! című könyve.

Grúzia a szívem csücske. Igaz, még nem voltam ott, de a gyökereim miatt nagyon érdekel a kultúrája. Ebből a szempontból ez a könyv számomra nagyon jó választásnak bizonyult. Egyszerre enged betekintést a társadalmi viszonyokba és a város-vidék ellentétébe.

Grúzia is tagja volt a Szovjetuniónak, így ez a könyv nem csak Grúzia életképébe ad betekintést, hanem az egész szovjet világba.

A regény főszereplője egy ifjú legény, akinek a viszontagságos életével ismerkedtem meg. A történet első részében kirajzolódik, hogy milyen volt az élet Tbilisziben, Grúzia fővárosában. Teljesen élethűen mutatja be a várost, a társadalmi viszonyokat vagy azt, hogy milyen módon szórakoztak az akkori fiatalok.