Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (Bataille pour un paradis) című könyve.

Előhang:

A könyvkihívásban soha nem esett volna Afrikára a választásom, mert előítéletek élnek bennem. Az első asszociációm ez: vízhiány, szegénység, éhezés, AIDS és malária. Ám mint kései jelentkezőnek, nekem „már csak Afrika maradt…”

A három magyarra fordított könyvet a Szabó Ervin könyvtár két fiókkönyvtárából sikerült beszereznem. Találomra választottam ki az elsőt, Georges Fleury: Koumbala. Harc egy paradicsomért (eredeti nyelven: Bataille pour un paradis) című munkáját, és szinte azonnal magával ragadott a természeti leírásokban, valamint a helyi állatvilág bemutatásában bővelkedő kötet.

Frederick Yamusangie: Full Circle című könyve.

Ezt a könyvet, meg tulajdonképpen az országot is azért vállaltam el, mert az első négy vállalásom után és azokkal ellentétben szerettem volna egy olyat, amihez nem kell hosszas kutatómunka, nem kell a bőséges vagy éppen a szűk választékból keresgélnem, és elérhető az általam olvasott nyelveken. Ann Morgan listáján szerepelt a könyv, és a Book Depository-ról rendelhető.

Egy nagyon vékonyka könyvről van szó, habár regénynek titulálják. Mindössze 83 nagy alakú oldalból áll. Meg kell, hogy mondjam így az elején, nem szerzett számomra maradandó irodalmi élményt. Már a mottóként szereplő Joseph Conrad-idézetnél gyanút foghattam volna. (Az egyetemen kötelezően ajánlott olvasmány volt a Heart of Darkness című eposza, aminek nem sikerült belopnia magát a szívembe.)

Nincsenek érdekes indokok az ország- és a könyvválasztásom mellett, nem sokat tudtam az országról és szerettem volna utánaolvasni. A könyvvel pedig nem volt egyszerű dolgom, mert az országnak több írója is van; de angolul hozzáférni sem volt a legegyszerűbb a könyvhöz, a könyvesboltot és könyvtárat gyorsan ki is zártam, de szerencsére a jó öreg Amazon és az e-book megmentett.  :)

A Zöld-foki Köztársaság portugál gyarmat volt egészen 1975-ig, amikor is elnyerte a függetlenségét. Az Atlanti óceán egyik szigete, amely ma az egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb országnak számít Afrikában. A 15. században portugál telepesek gyarmatosították a területet, létrehozva ezzel az első európai települést a környéken.

Buchi Emecheta: Másodrendű állampolgár című könyve.

A könyvet egy helyi csere-bere könyvszekrényben találtam, olasz nyelven, és felkeltette az érdeklődésemet, mivel szerzője nigériai, és a regény teljes mértékben önéletrajzi elemekre épül. (Amúgy elég nagy arányban élnek nigériai bevándorlók itt is a környéken – Modena, Olaszország.)

Buchi Emecheta a nigériai Lagosban született 1944-ben. Korán árvaságra jutott, de sikerült középfokú iskolai végzettséget szereznie egy magas színvonalú, misszionáriusok által fenntartott iskolában. 1960-ban férjhez ment, majd 1962-ben emigrált Londonba, követve az akkor már ott tanuló férjét két gyerekükkel. Könyvtárosként sikerült elhelyezkednie, ő lett a családfenntartó. Millió áldozat árán megszabadult semmirekellő férjétől, immár öt kisgyerekkel. Írni kezdett, és szociológiát hallgatott az egyetemen.

 Joseph Brahim Seid: „Told by Starlight in Chad“ című könyve.

Csádot véletlenszerűen választottam – azt gondoltam, izgalmas lenne számomra ismeretlen országról olvasnom. A választásom utólag sem bántam meg, sőt, a könyv olvasása után kedvet kaptam odautazni és személyesen is beszélgetni a helyiekkel (ami mondjuk a politikai viszályok miatt sajnos nem nagyon kivitelezhető... a nyelvi nehézségekről nem is beszélve…). A csádi nép a könyv olvasása után számomra nem csupán egy másik kontinens távoli országában élő idegen törzs, hanem a „mese-testvéreim“, akik a sok probléma ellenére is látják a szépet az életben, és akik büszkék a kultúrájukra.