Stefan Zweig: Sakknovella című könyve.

Ausztriát meglehetősen jól ismerjük. Tudjuk, hogy történelme és kultúrája ezer szálon kapcsolódik Magyarországhoz, ismerjük gyönyörű természeti adottságait, elegáns barokk városait, hangulatos falvait és fantasztikus síterepeit. Az útikönyvekben felsorolt nevezetességek nem árulnak el mindent az országról, ugyanis számos olyan érdekes tény, információ van még, melyekkel tovább bővíthetjük Ausztriával kapcsolatos tudásunkat. 

• Ausztria nemzeti lobogója az egyik legrégebbi a világon. 1191-ben született, amikor V. Leopold herceg a harmadik keresztes hadjárat során az Acre-i csatában harcolt.
• Az Alpok hegyvonulata Ausztria teljes területének mintegy 62%-át foglalja el.
• Ausztria Európa egyik leggazdagabb országa. Bevételének nagy részét az idegenforgalomból szerzi.
• A pszichoanalízis atyja, a gyakran idézett Sigmund Freud osztrák származású volt. (Stefan Zweig műveiben is érezhető a freudi hatás)

Stefan Zweig (Bécs, 1881. november 28. – Brazília, Petrópolis, 1942. február 22.) osztrák író, költő, műfordító.

Bár 1945 után a kritika alig foglalkozott vele, Zweig prózai és regényes életrajzai (Joseph Fouché, Marie Antoinette) napjainkig élvezik az olvasóközönség figyelmét. Életműve sok novellából, különleges emberi sorsokat megjelenítő izgalmas lélektani tanulmányból és történelmi eseményeken alapuló elbeszélésekből áll.

Műveit a tragika, dráma, melankólia és rezignáció fogalmával lehet legjobban jellemezni. Zweig szinte minden műve tragikus rezignációval ér véget, szereplői belső és külső okok miatt nem érik el az oly közelinek vélt boldogságot. Ez különösen megfigyelhető a Nyugtalan szív (Ungeduld des Herzens) című regényében, ami az író egyetlen befejezett regénye. A példaképe, Balzac által inspirált Ámok a szenvedély egy tipológiája, ahol a főszereplőket egy démoni kényszer kibillenti az élet rendjéből. Novelláiban egyértelműen felismerhető Sigmund Freud hatása.Egyik leghíresebb műve a Sakknovella (1942)

Stefan Zweig utolsó szépirodalmi alkotása, s még halála évében, 1942-ben megjelent; azóta is az író egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott műve.

A történet a New Yorkból Buenos Airesbe tartó óceánjáró gőzösön játszódik, ahol a hidegen kalkuláló, robotszerű, kapzsi sakkvilágbajnok, Mirko Czentovic két játszmában megsemmisítő vereséget szenved egy ismeretlen ügyvédtől (Dr. B). Kiderül, hogy az ügyvéd a Gestapo börtönében tanult meg sakkozni: az idegtépő kihallgatások szüneteiben mesterjátszmákat játszott le gondolatban, hogy szellemét frissen tartsa.

A mű ún. Ich-Erzählung (egyes szám első személyben íródott), azaz a történetet, s minden eseményt az elbeszélő nézőpontjából ismerjük meg. A sakkjátszmák leírása valódi játszmákon alapul, ezáltal  a történések nagyon reálisnak tűnnek. Különösen Dr. B. szenvedései, amelyet az író pszichológiai szempontból is meggyőzően ábrázol.

Először főiskolásként olvastam a művet, s már akkor is megragadott: a szinte őrületig „ismételt” sakkjátszmák érzékletes leírása, s a „mellékesen” ábrázolt hitleri hatalom mechanizmusa; az elembertelenítő kihallgatási módszerek szemléletes bemutatása.

Mivel németül olvastam, így az író jellegzetes stílusa még jobban felismerhető volt számomra.

A Sakknovella (Schachnovelle) több egyszerű partileírásnál, vagy visszaemlékezésnél. Az elevenbe hatol, s elgondolkodtat: mit is jelent embernek lenni, s hogyan maradhatunk emberek az embertelenségben?!

A beszámolót készítette: Németh Mónika

Források:

http://ausztria.szallas-utazas-ajanlo.com/erdekessegek-ausztriarol/

http://ujszo.com/cimkek/szalon/2008/05/17/adalekok-a-van-e-osztrak-irodalom-temakorhoz

https://hu.wikipedia.org/wiki/Stefan_Zweig

Kép: wikimedia