Jamaica Kincaid:  Lucy című könyve.

Antigua és Barbuda parányi, független közép-amerikai szigetország a Szélcsendes-szigetek középső részén, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál. Az államot három sziget alkotja. Antiguát Kolumbusz Kristóf fedezte fel és nevezte el.

A Lucy Jamaica Kincaid életrajzi ihletésű regénye, mely Jamaica Amerikában eltöltött első pár évét mutatja be. Mindig is érdekeltek az életrajzi regények, ezért esett a választásom erre a műre.

Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából című könyve.

Amikor megláttam, hogy Mianmart még senki se vállalta, már tudtam, hogy kitől szeretnék olvasni. Aung Szan Szú Csí burmai politikus, az 1980-as évek óta harcol hazájáért. Vezetésével megalakult a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) párt. Hosszú éveket töltött házi őrizetben, ami miatt évekig nem láthatta a családját. Még akkor sem hagyhatta el az országot, amikor a férje a halálán volt, mert nem térhetett volna vissza az országba. Két fiával sem találkozhatott, éveken át csak levélváltásban tudtak kommunikálni, ami sokszor nem ért célba a rezsim mindent átható figyelme alatt. Politikusi tevékenységére főleg Mahatma Gandhi és a buddhizmus gyakorolt hatást. Mivel a könyv nem egy életrajzi regény, ezért kiegészítésként ajánlom Luc Besson The Lady című filmjét.

Meelis Friedenthal: Méhek című könyve.

A könyv, amit a helyi könyvtárban ajánlottak, Meelis Friedenthal észt író második regénye, melynek a Méhek címet adta, és amely 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Az író hazája Észtország, egy észak-európai állam, amely a Balti-tenger keleti partján fekszik. A mai Észtország területe volt Európának az a sarka, amely a legkésőbb vette fel a kereszténységet. 1193-ban III. Celesztin pápa toborzott kereszteseket a pogányok megszelídítésére. Ötszáz évvel később, 1625-ben Észtország teljes szárazföldi területe svéd birtok lett, majd a nagy északi háború következtében Oroszországhoz került. Háromszáz évvel később az észtek sorsa 1939 augusztusában teljesedett be, amikor Sztálin és Hitler egyezményt kötött Kelet-Európa érdekszférák szerinti felosztásáról a Molotov–Ribbentrop-paktumban és annak titkos záradékában.

Nodar Dumbadze: Ne félj, mama! című könyve.

Grúzia a szívem csücske. Igaz, még nem voltam ott, de a gyökereim miatt nagyon érdekel a kultúrája. Ebből a szempontból ez a könyv számomra nagyon jó választásnak bizonyult. Egyszerre enged betekintést a társadalmi viszonyokba és a város-vidék ellentétébe.

Grúzia is tagja volt a Szovjetuniónak, így ez a könyv nem csak Grúzia életképébe ad betekintést, hanem az egész szovjet világba.

A regény főszereplője egy ifjú legény, akinek a viszontagságos életével ismerkedtem meg. A történet első részében kirajzolódik, hogy milyen volt az élet Tbilisziben, Grúzia fővárosában. Teljesen élethűen mutatja be a várost, a társadalmi viszonyokat vagy azt, hogy milyen módon szórakoztak az akkori fiatalok.

Peter Thomson: Kava in the Blood (Kava a vérben) című könyve.

A Fidzsi-szigetek egy ország és szigetcsoport a Csendes-óceán déli részén. Hivatalos neve: Fidzsi-szigeteki Köztársaság, Matanitou ko Viti. Cook kapitány a tongaiaktól hallotta a viti szót (helyi nyelven jelentése: ’nagy’), és átírta: így lett belőle először Fidgee, Feejee és végül Fiji angolul.

A szigetcsoport Új-Zélandtól északra, két nagy és sok apró szigetből áll. A 322 sziget közül 106 lakott. Főbb szigetei, a Viti Levu és a Vanua Levu, a lakosság nagy része itt él. A Viti Levu-n található a főváros, Suva, a brit gyarmati építészet egyik kikötővárosa.

Szárazföldi határa nincs, legközelebbi szomszédjai nyugatról Vanuatu, keletről Tonga és északról Tuvalu. 860 ezer lakosával Ausztrália és Óceánia negyedik legnépesebb országa. (A Wikipédia szerint.) A Fidzsi-szigeteket a gazdátlanul maradt országok közül választottam és szinte semmit nem tudtam róla. Erre is való ez a kihívás, hogy olyan írásokat olvassunk amit talán magunktól nem vennénk a kezünkbe.

Alain Mabanckou: Törött Pohár című könyve.

Nehéz elkezdeni az összefoglalót, mert tele vagyok kettős érzésekkel. Eleve a könyvválasztás miatt is, mert bár az író Kongóban született, már francia állampolgár és bár a történet Kongóban játszódik, de témáját tekintve szerintem bármely más afrikai országban játszódhatna. Érdekes életutakat mutat be, de mégis inkább egy alkoholista zaklatott lelkivilágát ismerhetjük meg. Nincsenek mondatok, mintha egy hirtelen „brainstorming” lenne pár vesszővel és idézőjellel. Napokat mutat be, egyes szereplők életét, nekem mégis olyan érzésem volt, mintha egy hosszú gondolatmenet lenne az egész. A kihívás egyik érdekessége volt, és nem feltétlen pozitív értelemben.  Ha lehet ilyet írni, szerintem ez inkább fiús könyv, mint lányos.

Mariama Bâ: Scarlet Song című könyve.

A könyvek kiválasztásánál próbáltam figyelembe venni, hogy az adott országhoz legyen valami kötődésem, vagy már jártam ott vagy szeretnék eljutni oda, vagy kedves ismerősök emlékeztetnek az adott országra. Szenegálra amiatt esett a választásom, mert pár éve megismertem egy hihetetlenül jókedélyű szenegáli fiatalembert aki sok érdekes dolgot mesélt már a családjáról, apukájáról és annak három feleségéről, a 15 testvéréről illetve magáról az országáról.

Imants Ziedonis: Színes mesék című könyve.

Aki a címből úgy véli, ez egy mesekönyv lesz, akkor nem téved. A gyerekekkel olvastuk végig ezt a 11 meséből álló könyvet, kisebb-nagyobb csodálkozások és/vagy meglepődések közepette.

Imants Ziedonis lett költő, író, Lettország népművésze, az éneklő forradalom szervezője, a kortárs lett líra egyik legismertebb alkotója. A rigai kerület slokai járásának Ragaciems nevű településén született 1933-ban, egy halász család gyermekeként. 1959-ben a Lett Állami Egyetem filológiai fakultásán végezett. 79 évesen hunyt el.

A könyvben a színekről olvashatunk. Én ilyen megközelítését a témának nem találtam sehol és erősen áthatja az akkori szocialista életérzés. Olvashatunk a fehér, sárga, barna, kék, fekete, piros, lila, zöld, szürke és tarka színekről valamint zárásul a Borostyánkő-mesét.

Henning Mankell: Comédia infantil című könyve.

Bár született már Mozambikról egy nagyon jó írás, véletlenül nekem is a kezembe került egy kötet, ami esetleg mást is érdekelhet. Olvasnivalóból sosem elég, nem igaz?

Annick Cojean: Kadhafi háremében című könyve.

Először Kadhafi híres Zöld Könyvét akartam elolvasni. Aztán találkoztam ezzel a könyvvel. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen történet lesz. De nagy meglepetésemre nem egy, hanem több ember is "megszólal" a könyvben. Így az írónő, aki a francia Le Monde újság haditudósítója, egy valós képet mutat be Kadhafi háreméről. Sőt, még néhány részlet is van a Zöld Könyvből.