Mia Alvar: In the country című könyve.

A Fülöp-szigeteket 1521-ben Ferdinánd Magellán fedezte fel és nevezte el II. Fülöp spanyol királyról. A spanyolok után 1898-ban az Amerikai Egyesült Államok igazgatása alá került, majd a második világháború során Japán szállta meg a szigetcsoportot, amely végül 1946-ban nyerte el a függetlenséget. Ennek a sokszínű múltnak is köszönhető, hogy az országban az angol is hivatalos nyelv a filippínó (tagalog) mellett, de sokan beszélnek spanyolul és franciául is. A filippínó a világ egyik legnagyobb angolul beszélő népe. Amikor könyvet kerestem, meg is döbbentem azon, hogy a Fülöp-szigeteki írók között Josékat, Rickyt, Samanthát és Bobot is találtam. 

Ak Welsapar: The Tale of Aypi című könyve.

Egy hozzánk nem oly távoli ország nagyon távoli és megközelíthetetlen világa ez. Mint egy bevehetetlen vár, aminek a felfedezéséért meg kell harcolni – így éltem meg a türkmenisztáni kalandozásaimat, az ország virtuális megismerését egy regény lapjain keresztül. Nem csupán amiatt éreztem így, mert Ak Welsapar regényét angolul kellett elolvasnom, hanem amiatt is, mert Türkmenisztánt Észak-Korea után a világ második legzártabb országaként tartották számon pár évvel ezelőttig, mivel az ország soha nem működött önálló, független államként, hanem a Szovjetunió, majd Oroszország részeként tartották számon egészen 1990-ig, amikortól független államként létezik. Az országba azonban még mindig csak vízummal lehet bejutni, a kormány a médiát és az internetszolgáltatást is felügyeli. Ebbe a világba született bele Ak Welsapar, aki a szovjet hatalom elől Svédországba disszidált, miután a nép ellenségének nevezte őt a kormány, és egy év házi őrizetre kötelezték. Itt írja műveit svéd, orosz és türkmén nyelven.

India életem egyik legnagyobb szerelme. Ahogy mondani szokták (azok, akik látták, megélték, érdeklődnek utána), Indiát vagy szeretni, vagy utálni lehet, köztes út nincs. Én szeretem és nem is tudnám nem szeretni. Beleégett minden porcikámba, olykor befogad, máskor eltaszít, de mindig a részem marad. Bhárat Mátá tett azzá, aki vagyok és az élmények, amiket ott szereztem, a mai napig formálnak. Így számomra mi sem volt természetesebb, mint a kihívásra egy olyan könyvet választani, amit onnan hoztam haza legutóbbi látogatásomkor.

Ha annyi pénzem lenne, ahányszor azt a kérdést kellett volna megválaszolnom: „Milyen India?”… Mindenki frappáns, könnyen magunkba szívható, ill. továbbadható választ vár. De hogyan is lehetne röviden jellemezni egy országot, amelynek lakossága kb. kétszerese egész Európának? Ahol nemcsak a táj változik, ahogyan északról délre, keletről nyugatra utazunk, hanem a kultúra, a nyelv, a nyelvjárás, a történelmi és a mai valóság is. Ahol egymás mellett él a múlt, a jelen és a jövő. És köszönik, általában egész jól megvannak, főként, ha valaki nem akar szándékosan belepiszkítani ebbe az összetett indiai valóságba. Indiában minden megvan, a Himalája a maga csöndes fehérségével és magasztosságával, homokos tengerpartok, bulihelyek, felhőkarcolók és nyomornegyedek, Teréz anyák és félreforduló tekintetek. Számomra a legfontosabb, hogy megvan az „és“, mert minden létezhet egymás mellett, együtt. Számomra ez a legfontosabb, amit megtanultam, az elfogadás, az „és“, az, hogy nem kell mindenáron dönteni és kizárni minden más opciót, nem kell, mindig választani, lehet szemezgetni. Abszolút igazságok nincsenek.

Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából című könyve.

Amikor megláttam, hogy Mianmart még senki se vállalta, már tudtam, hogy kitől szeretnék olvasni. Aung Szan Szú Csí burmai politikus, az 1980-as évek óta harcol hazájáért. Vezetésével megalakult a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) párt. Hosszú éveket töltött házi őrizetben, ami miatt évekig nem láthatta a családját. Még akkor sem hagyhatta el az országot, amikor a férje a halálán volt, mert nem térhetett volna vissza az országba. Két fiával sem találkozhatott, éveken át csak levélváltásban tudtak kommunikálni, ami sokszor nem ért célba a rezsim mindent átható figyelme alatt. Politikusi tevékenységére főleg Mahatma Gandhi és a buddhizmus gyakorolt hatást. Mivel a könyv nem egy életrajzi regény, ezért kiegészítésként ajánlom Luc Besson The Lady című filmjét.

A díjnyertes ló: Mai kazah elbeszélők

A végletek: a szamár és az autó, a jurta és a tömbház, egyszerű falvak és fényárban úszó, modern főváros kettőssége egyaránt jellemzi a mai Kazahsztánt. A lakosság 16 milliós, melynek csak 58%-a kazah, ezen felül közel 4 millió orosz is él itt (szinte azonos szinten használják a két nyelvet a hivatalokban) a 120 nemzetiség között, ennek megfelelően az iszlám és a pravoszláv kereszténység jellemzi a vallási színteret. A világ 9. legnagyobb országában, 2,7 millió négyzetkilométeren hatalmas sivatagok, sztyeppék és hegyláncok tárulnak elénk.

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene című könyve.

Vannak azok a könyvek, amelyekre kitörölhetetlenül emlékszel mindig, nekem ez a könyv ilyen. 11 évvel ezelőtt olvastam először, és az érzésekre, amiket kiváltott belőlem, még mindig emlékeztem, a döbbenetre, a szívszorongatásra. Azt hittem az újraolvasásnál, hogy ezek fognak megerősödni, de nem így volt. Más volt most anyaként olvasni egy olyan történetet, aminek a főszereplői a gyerekek és a nő maga. Átérezni, milyen beleszületni egy előkelő keralai szír keresztény családba, majd egy részeges férj elől elmenekülni, végül kikötni egy olyan szerelemben, ami az egész családot pusztulásba viszi. Tökéletes leírást ad Roy erről az összeomlásról.

Anar Raszul-oglu Rzajev: Egy négyemeletes ház ötödik emelete című könyve.

Miért is választottam az egyik országomnak éppen Azerbajdzsánt? A három országom közül ez az egyetlen, amire van valamilyen ésszerű magyarázat. Van egy kedves fehérorosz barátnőm, aki teljes áhítattal beszél Bakuban tett látogatásairól, a helyi kultúráról.  A teátrális nagy összejöveteleket a folyamatos tósztokkal és hatalmas lakomával egyszerűen imádja, és az azeriek hatalmas vendégszeretetéről áradozik. Évente többször repülőre ül, hogy ha csak pár napra is, de körülvegye ez a különleges atmoszféra. Otthon érzi magát. Kíváncsi voltam, mit tudhat ez az ország! Azt nem állítom, hogy teljes képet ad ez a kurta kis könyvecske, amit kiválasztottam, de bepillantást enged az 1970-es évekbeli Azerbajdzsán világába.

Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme című könyve.

Mikor a gazdátlan országok között keresgéltem írókat, akkor akadt meg a szemem egy ehhez a könyvhöz adott leíráson: „A legszebb szerelmi történet”. Rám fért már valami szívet melengető az eddig olvasott lélekfacsaró könyvek után, így esett a választásom erre a könyvre. Már az elején leszögezném, hogy nem csak a legszebb szerelmi történet, amit eddig olvastam, de még annál is több.

Hella S. Haasse: Oeroeg című könyve.

Miért Indonézia?
Több oka is van. Az első, hogy van itt kint egy indonéz barátom (akinek amúgy nem kedvence ez a könyv), és mert holland gyarmat volt. Mivel Hollandiában élek már 6 éve, szerettem volna egy kicsit többet megtudni az ország volt gyarmatainak történelméről, és ez sikerült is.

Indonézia demokratikus állam Délkelet-Ázsiában, ami kb 18 000 szigetből áll. Ezek közül a legnagyobb területűek: Borneó, Jáva, Celebesz, Új-Guinea. Fővarosa Jakarta, és Földünk legnépesebb muszlim állama.

Indonézia függetlenségi háborúja 1945-től egészen 1949. december 27-ig tartott, amikor engedve a nemzetközi nyomásnak, Hollandia elismerte Indonézia függetlenségét, de csak 2005-ben tette ezt hivatalosan és kért bocsánatot a Holland Királyi Hadsereg által okozott veszteségekért, halálesetekért (forrás: Wikipedia). A könyvet 1948-ban adták ki először (épp a háború alatt íródhatott), és azóta is a holland nyelvű irodalom egyik meghatározó könyve.

Mark Lee: The Canal House című könyve.

Kelet-Timor egy Délkelet-Ázsiához tartozó ország, amelyet a közelség miatt gyakran Ausztráliához és Óceániához sorolnak. 2002-ben nyerte el a teljes függetlenségét Indonéziától. A szigetet a portugálok fedezték fel a 16. században, majd a hollandokkal évszázadokon keresztül harcoltak a területért, mely végül a portugálok fennhatósága alá került. Az ország lakossága 1,2 millió fő, aminek kb a fele városokban lakik. 92% timori maláj, a fennmaradó 8% pedig indonéz, kínai és portugál népcsoportokhoz tartozik.