Djibril Tamsir Niane: Szungyata, az oroszlán fia című könyve.

Bizton állíthatom, hogy a könyvkihívás nélkül ezt a könyvet sosem olvastam volna el. Mikor megvettem, még nem tudtam, és csak mikor kézbe vettem, akkor szembesültem vele, hogy ez egy versbe szedett történet. Nem rajongok annyira a verses elbeszélésekért és ezzel is nagyon megküzdöttem, aztán az utószónál meg is értettem, hogy miért. Nem eredeti fordítás, hanem francia fordításból származó; a franciák a verset is szokták prózában fordítani. Így a magyar fordító Szegő György próbálta a magyar fülhöz-szájhoz igazítani és népballadai jelleget kölcsönözni neki. Niane csak lejegyezte a történetet, egy névtelen szerző szájhagyomány útján fennmaradt elbeszélése alapján. A történet valós alapokon nyugszik.

Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme című könyve.

Mikor a gazdátlan országok között keresgéltem írókat, akkor akadt meg a szemem egy ehhez a könyvhöz adott leíráson: „A legszebb szerelmi történet”. Rám fért már valami szívet melengető az eddig olvasott lélekfacsaró könyvek után, így esett a választásom erre a könyvre. Már az elején leszögezném, hogy nem csak a legszebb szerelmi történet, amit eddig olvastam, de még annál is több.

Noah Gordon: Sámán című könyve.

Észak-Amerika földje mindazoké, akik valaha ott éltek, vagy Európából érkeztek oda kalandvágyból, annak reményében, hogy biztosítsák a család megélhetését, vagy éppen egy vallási közösség tagjaként. Sőt azoké is, akiket behurcolták Afrikából, hogy a legnehezebb fizikai munkát elvégezzék a fehér ember birtokain.

Mi európaiak eljutottuk odáig, hogy nagy bűntudattal ismerjük el: tönkretettünk, elpusztítottunk nem egy indián törzset, akik nem akartak behódolni a francia és angol adminisztrációnak. Kollektíve, mert a többség elfogadná a tettet, ha akkor élne.

Amikor kiválasztottam Noah Gordon könyvét, melyet az Európa Könyvkiadó már háromszor jelentetett meg, az a kíváncsiság vezérelt, hogy megéljem a művet olvasva e mardosó lelkiismeret-furdalást.

Lidija Dimkovszka: Tartalék élet című könyve.

Macedónia egy kis ország a Balkán-félszigeten, körülbelül akkora, mint a Dunántúl 2/3-a, 2 millió ember lakja. Bulgária, Görögország, Szerbia és Albánia veszi körül, és "szokás szerint" szinte az összes szomszédos országgal vannak kényes témáik.

Az ország, Macedónia nem összekeverendő Makedóniával, ami egy ókori államalakulat volt, már nem létezik, területe átfedésben van a mai Macedóniával. El is érkeztünk a görögökkel való ellentét lényegéhez, a névvitához. Görögország nem akarja az országot Macedónia névvel elismerni. 

Hella S. Haasse: Oeroeg című könyve.

Miért Indonézia?
Több oka is van. Az első, hogy van itt kint egy indonéz barátom (akinek amúgy nem kedvence ez a könyv), és mert holland gyarmat volt. Mivel Hollandiában élek már 6 éve, szerettem volna egy kicsit többet megtudni az ország volt gyarmatainak történelméről, és ez sikerült is.

Indonézia demokratikus állam Délkelet-Ázsiában, ami kb 18 000 szigetből áll. Ezek közül a legnagyobb területűek: Borneó, Jáva, Celebesz, Új-Guinea. Fővarosa Jakarta, és Földünk legnépesebb muszlim állama.

Indonézia függetlenségi háborúja 1945-től egészen 1949. december 27-ig tartott, amikor engedve a nemzetközi nyomásnak, Hollandia elismerte Indonézia függetlenségét, de csak 2005-ben tette ezt hivatalosan és kért bocsánatot a Holland Királyi Hadsereg által okozott veszteségekért, halálesetekért (forrás: Wikipedia). A könyvet 1948-ban adták ki először (épp a háború alatt íródhatott), és azóta is a holland nyelvű irodalom egyik meghatározó könyve.

Augusto Roa Bastos: Embernek fia című könyve.

A könyv, amit a napokban fejeztem be, az Embernek fia (spanyolul Hijo de hombre) címet kapta és a paraguayi Augusto Roa Bastos írta. Még soha nem olvastam semmit paraguayi írótól, de tudom, hogy Dél-Amerika történelme sem mentes a legendáktól, így kissé fenntartással vettem kezembe.

Mindenekelőtt nézzük magát az országot. Paraguay, hivatalosan a Paraguayi Köztársaság, Dél-Amerikában található. Az országot délről és délnyugatról Argentína, keletről és északkeletről Brazília, északnyugatról Bolívia határolja. Azt mondják nevét legnagyobb folyójáról kapta, és indián eredetű, a jelentése pedig: "papagájok vize". Vajon miért? Tele volt a környék papagájjal? Vagy annyit "beszél" a víz, mint a papagáj? Nos, ez mára már történelem és gyanítom, hogy soha nem derül ki az igazság. Egyébként az egykori spanyol gyarmat 1811-ben nyerte el függetlenségét. Felszínét a Paraguay – mocsarakkal tarkított, őserdővel borított – völgye osztja két részre. A folyótól nyugatra a Gran Chaco szavannás alföldje, keleten pedig a szubtrópusi erdőkkel fedett Brazil-magasföld előhegysége uralja a tájat. Előbbiért folyt az a háború, mely Bastos könyvében megjelenik.

Helene Cooper: The House at Sugar Beach című könyve.

A könyvkihívás során Libéria immár a harmadik afrikai ország, melynek történelmébe betekintést nyerhettem. Mint a földrész többi országa, nem meglepő, hogy a legjelentősebb történelmi esemény – melyről írásos emlékekkel rendelkezünk – az a gyarmatosítás utáni véres, polgárháborúkkal tarkított időszak. Érdekes különböző korosztályok és társadalmi rétegek szemszögéből megismerni hasonló folyamatokat. Egyre tisztább kép él a fejemben, mi, miért és hogyan is zajlott ezekben a régiókban.

Jonas Jonasson: Az ​analfabéta, aki tudott számolni című könyve.

A legviccesebb könyv, amit valaha olvastam. Akkora csavarok vannak benne, hogy lehetetlen letenni és közben - csak hogy stílusos maradj, Svédországról lévén szó - lefejelsz egy ikeás asztalt, mert ezt már nem bírod idegekkel. :D

Mark Lee: The Canal House című könyve.

Kelet-Timor egy Délkelet-Ázsiához tartozó ország, amelyet a közelség miatt gyakran Ausztráliához és Óceániához sorolnak. 2002-ben nyerte el a teljes függetlenségét Indonéziától. A szigetet a portugálok fedezték fel a 16. században, majd a hollandokkal évszázadokon keresztül harcoltak a területért, mely végül a portugálok fennhatósága alá került. Az ország lakossága 1,2 millió fő, aminek kb a fele városokban lakik. 92% timori maláj, a fennmaradó 8% pedig indonéz, kínai és portugál népcsoportokhoz tartozik.

Mia Couto – Sleepwalking Land című könyve.

Miért éppen Mozambik? A válasz nem túl romantikus: ez az ország volt még szabad J

Néhány érdekesség az országról:

• Az országot 1498-ban Vasco da Gama fedezte fel, Portugáliától 1975-ben függetlenedett.
• 2001 óta Mozambik GDP növekedése a világon az egyik legjelentősebb, ennek ellenére lakosságának fele máig napi 1$-ból él.