Henning Mankell: Comédia infantil című könyve.

Bár született már Mozambikról egy nagyon jó írás, véletlenül nekem is a kezembe került egy kötet, ami esetleg mást is érdekelhet. Olvasnivalóból sosem elég, nem igaz?

Annick Cojean: Kadhafi háremében című könyve.

Először Kadhafi híres Zöld Könyvét akartam elolvasni. Aztán találkoztam ezzel a könyvvel. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen történet lesz. De nagy meglepetésemre nem egy, hanem több ember is "megszólal" a könyvben. Így az írónő, aki a francia Le Monde újság haditudósítója, egy valós képet mutat be Kadhafi háreméről. Sőt, még néhány részlet is van a Zöld Könyvből.

Nataša Dragnić: Minden nap minden órájában című könyve.

Kedves világjáró könyvmolyok és követőik, egy szerelmetes, mesés tengerparti történetet hoztam nektek a napfényes Horvátországból. Na, nem kell megijedni, nem lesz túl szirupos, és a hepiend sem garantált. Be kell hogy valljam, a könyvet már két évvel ezelőtt elolvastam olasz nyelven. Most a könyvkihívás kedvéért vettem elő újra, mivel Horvátország szabaddá vált, én pedig remélem, hogy sikerül teljesítenünk a kihívást. Azt terveztem, hogy ezúttal csak gyorsolvasás lesz, de teljesen belefeledkeztem a történetbe, és nem vitt rá a lélek, hogy túl sok részt átugorjak. Már el is felejtettem, mekkora hatással volt rám a könyv, és most – újraélve a történetet – semmivel sem csökkent ez a hatás. Teljesen átéreztem a (női) főszereplő örömét, fájdalmát, elszántságát.

Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér című könyve.

A legnagyobb jóindulattal sem tudom a most olvasott könyvet jónak mondani. Érdekes, különös, de leginkább hátborzongató. Azt mondanám rá, hogy egy „lájtos” horrortörténet. Mindezek ellenére nem tudtam letenni, muszáj volt megtudnom, hogy mi fog történni a végén.

A díjnyertes ló: Mai kazah elbeszélők

A végletek: a szamár és az autó, a jurta és a tömbház, egyszerű falvak és fényárban úszó, modern főváros kettőssége egyaránt jellemzi a mai Kazahsztánt. A lakosság 16 milliós, melynek csak 58%-a kazah, ezen felül közel 4 millió orosz is él itt (szinte azonos szinten használják a két nyelvet a hivatalokban) a 120 nemzetiség között, ennek megfelelően az iszlám és a pravoszláv kereszténység jellemzi a vallási színteret. A világ 9. legnagyobb országában, 2,7 millió négyzetkilométeren hatalmas sivatagok, sztyeppék és hegyláncok tárulnak elénk.

Jorge Icaza: Indián átok című könyve.

Egy nagyon húsbavágó könyv, ami nem hepienddel végződik. Még az utolsó oldalaknál is reméltem valami feloldozást ez alól a megrázó történet alól, de nem kaptam. Dél-amerikai regény, de nincs benne semmi mágikus, itt nem a hős indiánokról olvashatunk, hanem a kivert kutyaként sárban robotoló behódolt népről, egy fehér-indián ellentétről, gyermekekről és megtört szerelmesekről.

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene című könyve.

Vannak azok a könyvek, amelyekre kitörölhetetlenül emlékszel mindig, nekem ez a könyv ilyen. 11 évvel ezelőtt olvastam először, és az érzésekre, amiket kiváltott belőlem, még mindig emlékeztem, a döbbenetre, a szívszorongatásra. Azt hittem az újraolvasásnál, hogy ezek fognak megerősödni, de nem így volt. Más volt most anyaként olvasni egy olyan történetet, aminek a főszereplői a gyerekek és a nő maga. Átérezni, milyen beleszületni egy előkelő keralai szír keresztény családba, majd egy részeges férj elől elmenekülni, végül kikötni egy olyan szerelemben, ami az egész családot pusztulásba viszi. Tökéletes leírást ad Roy erről az összeomlásról.

Haiti: Marie Vieux-Chauvet : Szerelem, Düh, Őrület (Love, Anger, Madness) című könyve.

Haiti a Karib-térségben fekszik, fővárosa Port-au-Pince.  Az ország spanyol, és francia gyarmat is volt, majd egymást követték a katonai diktatúrák, melyek az országot teljesen elnyomták, és elszegényítették. A mai napig Amerika legszegényebb országa.

Hivatalos nyelve a francia és a kreol. Többféle vallás hívői is megtalálhatók a népességben, de a vudu nagyon elterjedt.

Juan Carlos Onetti: A hajógyár című könyve.

Ha őszinte akarok lenni, a választásom azért esett erre a dél-amerikai országra, mert más nem választotta. Gondoltam egy nagyot: ha találok magyarra lefordított regényt ebből az országból, bevállalom. Így találtam rá Juan Carlos Onetti regényére.

De nézzük csak, mit tudunk Urugayról. A Wikipédia segítségével a következő dolgokat tudtam meg: neve Uruguay-Keleti-Köztársaság, fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. Az ország nyelve guarani nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.

Az első európaiak a 16. század elején érkeztek az országba, amely 1811-ig spanyol gyarmat volt. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, 1821-től az önállósodó Brazília Cisplatina néven provinciává tette. A brazil uralom nem sokáig tartott, 1825-ben kiűzték a megszállókat, augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett. Az őslakosokat, a Carrúa indiánokat szinte teljesen kiirtották, illetve asszimilálták.

Merle Collins: The ladies are upstairs (A hölgyek az emeleten vannak) című könyve.

Grenada a közép-amerikai szigetvilágban található, területét két nagy és több kisebb sziget alkotja. Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1498-ban, angoloktól való függetlenségét csak sokkal később, 1974-ben nyerte el. Sajnos a 2004-es Ivan hurrikán a házak több, mint 90%-át lerombolta, vagy megrongálta, ezért Grenada történelmének legnagyobb katasztrófájaként tartják számon. Grenadát sokan a ’Fűszerek szigetének’ nevezik; számos fűszer mellett legjelentősebbnek a szerecsendió termelése bizonyul. Mai nevét valószínűleg a spanyolországi Granadához hasonlóan a ’gránátalmáról’ (pomegranate) kapta, bár Kolumbusz Kristóf még ’Conception’ = fogantatás, kezdet névvel említi. Érdekesség továbbá, hogy Grenada ad otthon a világ első víz alatti szoborparkjának.